2011. július 30., szombat

Évközi idő 18. vasárnapja

A múltkor az egyik barátom pólóján láttam egy érdekes feliratot. 2 hal volt ráfestve és 5 kenyér ezzel az írással: „Túl kevés addig, amíg nem adod tovább”. Egyértelmű utalás volt ez a mai evangéliumi történetre.
A csodák azért csodák, mert csodálkoznak rajta az emberek. S ez a mai is, valóban csodálatra méltó, hisz 2 hallal és 5 kenyérrel jóllakott több ezer ember. Nézzük meg kicsit közelebbről ezt a csodát, s biztosan találunk benne számunkra hasznos mondanivalót…
Hogy is történt? A tanítványok haza akarták küldeni a nagy tömeget, mert nem tudták nekik megadni azt, amire szükségük volt. A hatalmas tömegnek ugyanis hatalmas mennyiségű ételre volt szüksége. De Jézus ezt mondta: „Ti adjatok nekik enni!” Ők pedig tudták, ez lehetetlen, hisz nem volt semmijük. Pontosabban szinte semmijük. Csupán egy nagyon kevés ételük volt: öt kenyerük és ét haluk.
S valóban ez túl kevés volt, de csak addig, míg nem adták oda Jézusnak azt a keveset amijük volt. Kevés volt, de csak addig, míg nem adták tovább… Amíg nem adták tovább.
Mit gondolhattak a tanítványok, az apostolok? Milyen választ vártak a 2 halra és 5 kenyérre? Milyet vártak, és milyet kaptak? Hogyan is szólt Jézus válasza? Nem válaszolt… csak annyit mondott: Telepítsétek le az embereket. S evangélista még hozzáteszi: csak a férfiak ötezren voltak! Hogy ne felejtsük el az arányt.
Krisztusban szeretett testvéreim! A kenyér a test mindennapi tápláléka, tudjuk. De mitől él a lélek? Mi az, ami a lelket tartja életben? Mi az, amiért nagyon jó otthon lenni, szüleimmel, testvéreimmel, házastársammal? Mi az, amit ha nem tapasztalok, végtelenül szomorú leszek? Lehet, valakinek túl elvontnak tűnik, de ez a szeretet. Hisz abból élünk mindannyian, hogy valakit szeretünk, és hogy minket is valaki szeret. Ez a lélek tápláléka.
Van a világon több milliárd ember. Vagy ne is vegyük az egész világot. Itt van a mi kis községünk pár száz emberrel
S Jézus azt mondja – most nekünk mondja: Ti adjatok nekik enni – lelki táplálékot! Ti adjatok nekik szeretetet! Mit válaszolunk? Azt, hogy nincs esély? Én nem tudok szeretni ennyi embert? Vagy hasonlóan, mint az apostolok: Itt van az én kis kenyerem és halam, itt van az én kis szeretetem… ami valóban kicsi, valóban nagyon kevés, míg nem adom tovább. A szeretet olyan, mint pl. az öröm. Ha elmondom valakinek örömömet, akkor a kis örömből nagy öröm lesz, mert már többen örülünk. A szeretet olyan, mint a tűz. Ha átadja lángját, nem lesz kisebb, nem lesz szegényebb, hanem a tűz egyre nagyobb lesz. Egy kis gyufa lángja hatalmas tűzzé nőhet.
Krisztusban szeretett testvéreim! Próbáljunk meg szeretni itt _____ azt, akit talán nagyon nehéz. Próbáljuk meg, még ha csak egy nagyon kicsit sikerül is. Egy kis szeretet, egy kis láng, egy kis szeretet talán csak egy fél hal, meg talán egy kis kenyér. De ne féljünk most, most kimondani Istennek: „tessék, ennyim van, ennyit tudok adni… egy fél hal, meg egy kis kenyér…”
Kevés. Tudjuk, hogy kevés. Kevés, de csak addig, amíg nem adod tovább.