2011. július 16., szombat

Ma délelőtt... (2)

Újra megismétlődött szinte pontosan ugyanúgy egy régi eset...:



Évközi idő 16. vasárnapja

Sokat tanulhatunk, és talán mindent megérthetünk a mai evangéliumból, Krisztusban szeretett testvéreim! Magyarázd meg nekünk a példabeszédet – kérték meg Jézust az apostolok, miután hazamentek. Gyönyörűen tanúskodnak ezek a szavak arról, hogy az apostolok mennyire komolyan vették Jézus szavait, s hogy nem csak akkor gondoltak rájuk, mikor azokat hallgatták, hanem még otthon is – igyekeztek minél jobban megérteni és megvalósítani azokat.



Biztos velünk is megesett már, hogy nem teljesen értettük, sőt, hogy egyáltalán nem értettük, miről is szólt, mi volt a lényege az evangéliumnak, vagy valamely másik szentírási szakasznak a vasárnapi szentmisén. Persze az is lehet, h ez teljesen hidegen hagyott, vagy nem is érdekelt. Meghallgattuk – szép volt, jó volt, ennyi. A vasárnapi homíliáknak pedig elsősorban arra kell szolgálniuk, hogy megmagyarázzák a homályos részeket.
De ma maga az Isten magyarázza meg az ő saját szavait. Ahogy hallottuk az evangélium második felében: arról beszélt, hogy akár jók, akár bűnösök vagyunk, ő, az Isten élni hagy minket a földön. Sőt, nem csak hogy hagy, hanem táplál, éltet minket.
Kívülről talán senki nem látja, mi van, mi játszódik le bennünk. Mennyire tiszta és Istenhez méltó az életünk. Isten irgalmas, de a végső ítéletkor, mely lehet fél perc, de ugyanúgy 1000 év múlva mindenek előtt igazságos lesz – a jókat megjutalmazza, a gonoszokat örök kárhozattal bünteti.
Ennél egyértelműben még talán sosem beszélt hozzánk az Isten. Valóban, akinek van füle, halja meg!