2011. július 14., csütörtök

„Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.“ /Kiv 3,13-20/

Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.“
Maga az Isten nyilatkoztatta ki ezeket a szavakat Mózesnek, ahogy hallottuk az olvasmányban. S hogy miért szerepel az Isten nevében ez a három személy,. Ábrahám, Izsák és Jákob? Mert velük, a három ún. ősatyával csodálatos dolgokat vitt véghez Isten. Minden zsidó tudta például, hogy hogyan volt az Isten Ábrahámmal, hogyan töltötte be a földet az ő nemzetségével, pedig úgy nézett ki, egy szem fiát is elveszíti.
Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre“ – hogy állandóan a zsidók szeme előtt legyenek Isten csodás tettei, s hogy állandóan tudatosítsák: ez az az Isten, aki soha nem hagyta cserben az embert.
De most gondolkozzunk el azon, a mi életünkben milyen csodás dolgokat vitt véghez az Isten. Ma újra elevenítsük fel azokat, nevezzük meg azokat az eseteket, eseményeket, s mi úgy nevezzük az Istent. Hogy a mi szemünk előtt is állandóan ott legyen: sosem hagyott el minket Urunk, így most sem fog!