2011. június 30., csütörtök

Évzáró - hálaadó szentmise

Mindannyian vártuk már elég régtől ezt a napot, mely az utolsó ebben az iskolaévben. Az utóbbi napokban, hetekben már nagyon látszott rajtatok, kedves gyerekek, hogy nagyon jó lenne már, ha vége lenne a sulinak. Persze van, akin ez látszott egész szeptembertől.
De most nem csak azért jöttünk össze itt az Isten házában, hogy csak úgy örüljünk, hanem, hogy hálát adjunk. Istennek. Mindenért. Hogy megköszönjük Istennek azt, hogy velünk volt az év minden napján, hogy nem fordult el tőlünk akkor sem, mikor mi elhagytuk őt, mikor elfeledkeztünk róla. Hogy meghallgatta imáinkat, mikor egy-egy írásbeli előtt hozzá folyamodtunk, hogy adott elég türelmet a tanároknak, hogy mindig szeretettel szóljanak hozzátok. Hogy megköszönjük: Élünk, mozgunk és vagyunk – egészségesen és vidáman.
Elkezdődik a nyári szünet. Sok minden más lesz, mint iskolaidő alatt. Egy valamiből azonban mindenkinek sokkal több lesz, mint eddig volt. Ez pedig az idő. Több időnk lesz mindenre, amit szeretünk csinálni. A pihenésre, az alvásra, a kirándulásra, sportra, fürdésre, nagyszülők meglátogatására… Nem könnyű azonban jól gazdálkodni az idővel. Sokszor megesik például, hogy a nyári szünet alatt a templomok is úgymond szünetelnek főleg a fiataloktól. Az iskolával ellentétben a templom ezen a nyáron sem lesz bezárva. Itt mindig van valaki, aki vár minket, hogy meglátogassuk őt. És logikusan az lenne a helyes, hogy nyáron még több időt töltsünk az Istennel. Hisz ha több a szabad, akkor Istenre is több kell, hogy jusson.
Erre figyeljünk oda, kedves tanárok, kedves diákok, hogy Istennek is több időt szenteljünk a szabadidőből. Ez pedig nem csak azt jelenti, hogy elmegyek talán naponta, vagy minimum hetente a templomba, hogy többet imádkozom, hanem hogy sok jót tegyek a nyár folyamán. Meglátogatom beteg rokonaimat, nagyszüleimet, segítek otthon…ezer féle lehetőség van a jócselekedetre. S ily módon is lehet imádkozni – azáltal, hogy segítek valakinek. Így lehet szebb a családunk, a falunk, így lehet szebb a világ. Mert nem elég csak imádkozni a szebb világért – a szebb világért tenni is kell!
Egy történet mondja:

Mi vagyunk sokszor az Isten egyedüli keze, amellyel segíthet az embereken. Kedves tanárok, kedves diákok! Használjatok ki minden alkalmat a nyár folyamán is, hogy valóban a lehető legjobbat, magát az Istent adjuk az embereknek...