Mindannyiunk számára egyértelműek ezek a szavak, de mégis sokszor ezen a téren is csődöt mondunk.
Sokszor álmodunk szebb világról, vagy talán még tökéleteseről is, ahol minden jó és minden szép, mindenki kedves, szerető...azonban ez itt a földön sosem valósul meg. Emberek vagyunk, kik az áteredő bűn következtében elvesztettük az édeni jó akaratunkat, mely minden téren vezérelt volna minket. Ezért van annyi bűn a világban. Ezért vagyunk mi is bűnös, tökéletlen emberekkel körülvéve – beleértve magunkat is.
A változást azonban nem másokon kell keresni várni és elvárni, hanem mindenekelőtt magunkon. És majd ha én tökéletes leszek, esetleg akkor lehet jogos elvárásom a másikkal szemben, hogy ő is az legyen. De mi sem vagyunk tökéletesek, így sosincs jogunk tökéletességet várni el embertársainktól.
Sose várjunk valamit, hanem adjunk valamit a körülöttünk, velünk élőknek. Adjuk azt, amit mi is a legjobban szeretnénk magunknak.
„Mindaz, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek,
ti is tegyétek meg nekik.“
