Jézus, feltámadása után 40 napig volt övéivel, tanította őket, vagy ahogy Szent Lukács evangélista írja: „Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: ismételten megjelent nekik, és beszélt Isten országáról” /ApCsel 13/
A mai napon pedig, ahogy hallottuk az olvasmányban, Jézus fölment a mennybe. Talán kicsit, vagy… kicsit nagyon furcsa kimondanunk, hogy Jézus azért ment el, hogy itt maradjon közöttünk. Már az Utolsó vacsorán, szenvedése előtt megígérte, hogy elküldi a Szentlelket, a Vigasztalót, aki majd megvigasztalja őket. Képzeljük el, kedves testvéreim az apostolokat. Mekkora csalódás volt, mikor Jézus szégyenteljesen meghalt a kereszten. Minden reményük szertefoszlott, az egész életük – úgy látták – romokban hevert. De pár nappal ezután Jézus megjelent nekik, s bebizonyította, valóban él. 40 napon keresztül naponta velük volt. Mindent megmagyarázott nekik, mi miért történt. Az apostolok pedig állandóan kérdezgették őt. Sokszor még „hülyeségeket is kérdeztek”. De Jézus mindenre válaszolt, mindent megmagyarázott nekik. Mondhatjuk, hogy csodálatos volt ez alatt a 40 nap alatt Jézussal lenniük. De ma Jézus elment. Fölment a mennybe. Ne is arra gondoljunk, hogy hova ment, hanem arra, hogy elment. Hogy eltűnt a szemük elől. Hogy az a Jézus, akivel addig naponta beszélgettek, elment. De megígérte, hogy velük lesz, még ha nem is látják őt…
Az apostolok látszólag egyedül maradtak… Jézus ígért valamit nekik… olyat, amit nem érzékeltek semmilyen érzékszervvel, tehát nem látták, nem hallották, csupán egy ígéret volt… az apostolok tehát csak reményben éltek, csak hitben éltek…
Krisztusban szeretett testvéreim! Nem vagyunk mi is hasonló, vagy talán pont ugyanilyen helyzetben? Volt időszak, mikor éreztük, hogy Isten velünk van, hogy naponta szól hozzánk, most meg talán semmit sem érzünk e téren? Úgy érezzük, elhagyott… s csak eszünkkel tudjuk, hogy nem hagyott el, még ha nem is látjuk, nem is érezzük őt?
Ha talán igen, akkor kérjük ezen a mai napon az apostolokat, akiket szintén csak Jézus szavai éltettek és öntötték beléjük a reményt, hogy járjanak közben értünk, s kérjék ki számunkra a hit ajándékát. Azokat az apostolokat, akik ismerik ezt a helyzetet, mert ők is voltak hasonló, ha nem ugyanilyen helyzetben. De kövessük is példájukat, ahogy ma olvastuk: minden nap ott voltak a templomban, tehát kitartóan imádkoztak.
Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk. Még ha el is távozik egy időre, vagy más távozik el egy időre, ezzel is azt akarja elősegíteni, hogy ezek a nehézségek által is ne távolabb, hanem közelebb kerüljünk hozzá. Hogy megnövekedjen a hitünk, és így jobban tudjunk rá hagyatkozni. Hogy több legyen bennünk az Isteni, s kevesebb az emberi. Kicsit kevesebb én, és kicsit több Isten.
