Az olvasmányban egy béna ember alamizsnát, tehát pénzt kért Pétertől, ő azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm nincs. De amim van, azt neked adom…”.
Ha Péter adott volna pénzt ennek a bénának, az segített volna rajta talán egy napig, de továbbra is béna maradt volna egy egész életen át.
Sok ember körülöttünk is beteg, vagy mondhatjuk „béna” és éhezik. De ezeknek az embereknek a legtöbbször nem pénzre van szükségük, hanem valami másra…
Gondolkozzunk el most azon, mit tudok én adni a körülöttem és velem élő embereknek? Mit tudok ezen a mai napon adni azoknak, akikkel találkozok? Ne hagyjuk abba ezt az elmélkedést addig, míg rá nem jövünk, mit adhatunk ma másoknak…
talán csak egy mosoly,
egy jó szó,
egy icipici segítség,
segítő kéz,
egy köszönés,
a másik igyekezetének észrevevése,
egy „köszönöm”…
Legyen a mai napunk mottója:
„Amim van, azt neked adom…”
„Amim van, azt neked adom…”
