Az evangéliumban hallott Mária olaja nem volt elenyésző értékű, ha az evangélista megjegyezte: vett egy drága nárduszolajat. Ezzel az információval megerősíti a tényt, hogy ez a bizonyos Mária nem sajnált semmit az Úrtól.
Tudjuk, hogy ezek az evangéliumi alakok mind példaként kell, hogy szolgáljanak nekünk, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk. De Isten biztos nem azt kéri most tőlünk, hogy mi is összes pénzünkkel támogassuk meg az Egyházat, vagy küldjük el misszióra, vagy hogy egész vagyonunkat osszuk szét a szegények között.
Arra szólít, s buzdít minket fel, hogy mi se sajnáljunk semmit Istentől. Hogy semmire se mondjuk: „Ezt kár lenne Istenre pazarolni”.
S van egy dolog, amit illetően mindannyian ugyanolyan gazdagok vagyunk, vagy egyesek szerint ugyanolyan szegények, melyből ugyanannyink van, mint a szomszédnak, mint a miniszterelnöknek, mint a pápának, mint minden embernek. De ezzel a dologgal mindannyian másképp gazdálkodunk. Van, aki sajnálja rászánni erre, vagy arra, sőt van, aki sajnálja rászánni még magára Istenre is.
Ma is, mint minden egyes nap kaptunk Istentől 24 órát, hogy a lehető legjobban használjuk ki. Köszönjük meg neki, hogy mi ma is jól választottunk, hogy jól gazdálkodtunk, hogy legalább ezt a ¾ órát Istennek szenteltük.
Ne sajnáljuk ezt se holnap, se holnapután, mert Bosco Szent János szavai szerint: „Ha szentelünk időt Istenre, ő ad még többet minden másra.”
