Az egész mai evangéliumi részt az utolsó mondat foglalta össze röviden: „Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
Minden emberben megvan a vágy a dicsőség után. Mindenkinek jól esik, ha megdicsérik vagy elismerik. Aki tagadja ezt, több mint valószínű, már az álszentség bűnébe esett. A dicséret azonban saját magában nem rossz. Az a döntő, hogyan viszonyulunk mi hozzá. És ez sokszor a mi válaszunkból derül ki a dicséret hallatán. Az „ó, ugyan, semmiség!”-et talán mi sem gondoljuk komolyan, ha tényleg a fárasztó és kitartó munkánk gyümölcsét dicsérik. A megoldás az lehet, ha a sikert a Teremtőnek tulajdonítjuk, áthárítjuk Rá a dicséretet. Talán csak ennyi: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!”
