2011. február 27., vasárnap

évközi idő nyolcadik vasárnapja

Biztos mindannyian nézitek, vagy hallgatjátok naponta, vagy legalább hetente a híreket. Tudjátok, milyen zavargások, sőt hatalmas felkelések vannak Afrikában – Egyiptom, Líbia… az elnyomott szegények hogyan lázadnak a dúsgazdagok ellen. Igaz, sokszor már előre látható, mi fog történni.
Láthatjuk, hogyan küzd Európa, benne hazánk is a különböző nyugdíjrendszerekkel, hogy még az a kis nyugdíj is veszélybe kerül, ami majd illetne minket. Úgy számolnak, nem lesz túl gazdag a jövő.
Teljes káosz uralkodik a földön, nem értik az emberek egymást, ellenségesen viselkednek egymással, mindenki csak a maga javát akarja, s nem figyel az egyik ember a másikra. Néha már úgy tűnik, ez nem is lesz soha jobb…és…bele sem merünk gondolni, mi lesz 10-20 év múlva, mikorra felnőnek gyermekeink. Pedig a politológusok és szociológusok már azt is kiszámították.
Pedig elég gyakran használunk ilyen, vagy hasonló szófordulatokat, hogy: „Majd a jó Isten gondoskodik”, „Isten kezében vagyunk”.
A legnagyobb baj azonban az, hogy túl sokat várunk el magunktól. Túlságosan bízunk magunkban. Sokszor csak magunkra hagyatkozunk, s nem számolunk az Istennel. Ha bajba kerülünk, harcolunk foggal, körömmel, de ha ez kevésnek tűnik, elcsüggedünk, mert úgy gondoljuk, nincs tovább. Nem kalkuláljuk bele számításainkba az Istent. Azt az Istent, aki ma így szólt mindannyiunkhoz: „ne aggódjatok az életetek miatt, ne aggódjatok a holnap miatt” Hogyhogy ne aggódjunk? Lesz ami lesz? Ahogy esik, úgy puffan?
Nem. Ez nem azt jelenti, hogy éljünk meggondolatlanul, felelőtlenül. Hanem azt, hogy mi, akik valóban hiszünk a mindenható Istenben, ne csak szófordulatainkkal, hanem tetteinkkel is higgyünk. Számítsuk bele mindenbe Istenünket. Ha bármilyen gond, nehézség, betegség, katasztrófa előtt állunk, s azon gondolkodunk, hogyan fogjuk mi ezt kibírni, vajon lesz-e annyi erőnk… kalkuláljuk bele az Istent. Ne hagyjuk ki számításainkból, hisz „Még ha az asszony meg is feledkezne csecsemőjéről, ő akkor sem feledkezik meg rólunk.” Fausztína nővérnek mondta egyszer Jézus krisztus ezeket a szavakat: „Látod, gyermekem, mi vagy, ha csak magadra hagyatkozol. Bukásaid  oka abban van, hogy túl sokat bízol magadban és keveset támaszkodsz rám. De én az irgalom Istene vagyok. Az én irgalmasságom nagyobb, mint a te tehetetlenséged.
Számítsunk az Istennel, az Isten mindenható hatalmával minden gondok s bajok között. S ha így teszünk, biztos, hogy nem fogunk aggódni sem a holnap, sem a holnap után miatt. Csupán keressük mindenekelőtt az Isten országát, az Isten akaratát. És mindenek megadatnak nekünk.