Ma arra emlékezünk, hogy Jézust Szűz Mária és Szent József bemutatták az Istennek a templomban.
Ennek a nagy eseménynek az ószövetségi megjövendöléséről szól az olvasmány is: „Belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, aki után vágyakoztok. De ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, mikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megnemesíti őket, mint az aranyat és ezüstöt szokás”.
Malakiás próféta az Urat az ezüstolvasztó mesterhez hasonlítja. Számunkra ez a kép, ez a hasonlat talán szokatlan, nem mond sokat, mert talán nem nagyon értjük… hogy jön ide az ezüst, vagy aranyolvasztás? Hol is kereshetnénk máshol magyarázatot, mint a Szentírásban?
A Zsoltárok könyvében találunk magyarázatot erre az ószövetségi képre: „Tégy próbára, Uram, és vizsgálj meg engem, próbáld meg tűzzel vesémet és szívemet” (Zsolt 26,2) A vese az ószövetségben, a szemita gondolkodásban az érzésvilágot, a szív pedig a gondolatvilágot jelképezi, jelenti. Így nekünk, akik Urunk második eljövetelét várjuk, azt, aki olyan, mint az olvasztók tüze, nem szabad megijednünk, elkedvetlenednünk, elcsüggednünk, ha valami baj, fájdalom vagy nehézség ér minket. Hisz a zsoltárossal együtt magunk kérjük az Istent: „Vizsgálj meg, tégy próbára tűzzel” Amint az arany és az ezüst úgy tisztul meg, ha olvasztják, ha tűzzel kezelik, így mi is, emberek, csak úgy tehetünk tanúságot tisztaságunkról, Istenhez való hűségünkről, ha minket is megpróbálnak, tűzzel edzenek. Azonban a láng, melyet a mai napon különösképpen is jelez a megszentelt gyertya, sokszor fájdlmat okoz. De mi Szent Pál apostol szavaival vigasztalódunk: „Örüljetek, ha különböző megpróbáltatások érnek benneteket, mert hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.”
Ez a mai ünnep, Urunk bemutatása, legyen számunkra az Istenhez való hűségünk ünnepe is. Hogy hasonlóan, mint Simeon színről színre láthatta az Urat, és személyesen találkozhatott vele, mi is földi életünk végén, földi életünk végétől állandóan láthassuk Istent, színről színre, szemtől szemben, hisz ez lesz a gyümölcse állhatatosságunknak, ez a legfényesebb világosság, maga az Isten.
