Szent Tamás, a filozófia, a gondolkodás nagy mestere mindig, ha el akart mélyedni a szellemi világban, a feszülethez vagy a tabernákulum elé lépett és megvilágosításért imádkozott. Az akkori emberek is, kortársai, de ugyanúgy a ma embere is műveit olvasva csodálkozással áll ennek a hittudósnak és szentnek emberfeletti teljesítménye előtt, de ő mindig tudatában volt saját kicsinységének és nyomorúságának. A legcsodálatosabb művéről, a teológia összefoglalásáról ezt mondta: „Minden, amit írtam, előtted csak pelyva, Istenem''.
Mire másra, ha nem az alázatosságra tanít?
Mire másra, ha nem az alázatosságra tanít?
