Három év Jézus társaságában, három év megszakítás nélküli Jézuskövetésben finoman fogalmazva biztos megváltoztatta az apostolok és a tanítványok életét, életritmusát. Azalatt a három év alatt Jézus nem csak az apostolok társa és mestere volt, hanem életük lényege és életük értelme. Bármit is tettek azalatt a három év alatt, mindent Jézus fényében tettek. Három évig Jézusért éltek, három évig Jézus miatt éltek, három évig az életüket Jézus jelentette. Tudták róla, hogy ő a várva várt Messiás, maga az Isten Fia, maga az Isten.
De hirtelen Jézus meghalt. Az, akinek meg kellett volna váltania Izraelt, akinek meg kellett volna váltania az egész világot. Így hirtelen az apostolok életében minden összeomlott. Minden elveszett. Nemcsak az a három év, hanem az egész életük elvesztette az értelmét. Nem volt már miért élniük, mert Jézus meghalt, s nem is akárhogyan! Keresztre feszítve - megalázóan.
De... három nappal a szégyenletes halál után valaki azt mondja, hogy látta őt. Sőt, nem is csak valaki, hanem valakik. Több valaki. Azt mondják, él, és megjelent nekik. Tamás, egy az apostolok közül joggal gondolhatta ezekről az emberekről, hogy megbolondultak. Biztos nem bírták elviselni azt a hatalmas csalódást, és hogy már kezdenek ebbe belezavarodni.
De ha ezt a dolgot már az ő legközelebbi társai mondják...akkor ez már nem csak valami szóbeszéd. Ismeri őket – ők nem szoktak mellé beszélni.
Ezt talán azt jelenti Tamás számára, hogy az a három év mégsem volt teljesen fölösleges. Hogy az a három év talán nem veszik el csak úgy. Sőt, ellenkezőleg! Mit tegyen? Mit tehet? Mit kell tennie? Az egyetlen lehetőség az állásfoglalás. Nem lehet most közömbös! Hisz ez nem valami kis apróság. Ettől függ minden. Minden, hogy hogyan éljen tovább. Állást kell foglalnia. Hinni, vagy nem hinni, ez itt a kérdés. Ez lesz élete hátralévő részének az alapja. Hinni, vagy nem hinni.
S ha így nézzük a mai evangélium eseményeit, nem is olyan biztos, hogy ezt a Tamást hitetlennek neveznénk. Nem is olyan biztos, hogy megkritizálnánk: mért nem tudott hinni? Ez nem olyan jelentéktelen dolog volt, mint hogy Péter azt mondta volna neki: „Kifogtam ma egy 10 kilós halat. Elhiszed, vagy nem?“ Ettől függött az egész élete. Tamás pedig csak biztos akart lenni abban az alapban, amire életét rakja le, csak személyesen akart találkozni ezzel az alappal. Egyszerűen nem akart bizonytalanságban élni. és...ez...talán nem olyan nagy bűn. Természetesen nem szeretném, s nincs is rá hatásköröm, hogy Tamást mentegessem, vagy rehabilitáljam, csak az ő viselkedését szerettem volna kicsit közelebb hozni hozzánk, kicsit jobban megérttetni...hátha így közelebb kerül hozzánk maga Szent Tamás személye, ha esetleg nekünk is kétségeink adódnak a hit, vagy a vallás területén.
Szent Tamás nem úgy került be a mai evangéliumba, mint Pilátus a Krédóba, negatív hősként, hanem mint az egyetlen apostol, aki a legkeresztényibb módon tesz tanúságot Jézusról, mikor így szól: „én URAM, én ISTENEM“ ami a Szentírás görög fordításában az Isten héber nevének a fordítása: Jahwe Elohim.
Mi sem maradhatunk közömbösek, választanunk kell. Most nem pártot, vagy képviselőket, hanem választanunk kell, elfogadjuk-e a feltámadás tényét. Keressünk és kutassunk Szent Tamással együtt, hogy mi is megalapozott hitű keresztények legyünk, akik tudják, kinek hittek.
